Ötödik fejezet

Annie idegesen tördelte az ujját, s közben azon morfondírozott, hogy vajon mit kéne tenni ezután.

Mint ahogy a legelején is megmondta, Jack és Miley szinte azonnal egymásra cuppantak, hisz a közöttük lévő vonzódás óriási, és emiatt alig tudták kibírni az elmúlt egy hetet. Ha jobban belegondolt, akkor hamarább össze kellett volna zárnia őket, ugyanis a hadművelet sikeres volt.

Ám mégis kétkedett. Túl hamar kerültek egymás szájába. Mintha valami nem stimmelne közöttük. Ez a gondolat pedig egyáltalán nem hagyta nyugodni.

- Minden oké, Ann? - kérdezte a srác tőle.

Peter közelebb lépkedett a lányhoz, s megállt mellette. Elsőnek az arcára pillantott, amelyen szorongást vélt felfedezni.

- Túl gyors ez, nem gondolod? Oké, hogy most ismét megvan közöttük az intimitás, és látszólag minden rendben van velük... De ez csak a látszat. És, tudod, a látszat néha csal. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt őket egymásnak ugrasztani. Lehet, hogy ezzel csak mindent tönkre basztunk.

- És, ha nem? Ha épp ezzel oldottunk meg mindent? - kontrázott a srác.

- Peter, ezt te sem gondoltad komolyan. Félek. Miley a nyakam fogja venni, ez a faszfej meg nem fog mellette megülni. Össze fognak veszni, és tönkre fogják verni egymás idegeit. Eleinte még tényleg jók voltak együtt. Volt közös pont, tudtak miről beszélni... De most? Most minden egyes kimondott szón összevesznek. Szerinted ez normális? Mert szerintem nem. Nem akarok vészjósló lenni, de ennek az egésznek nem olyan következménye lesz, mint amilyenre vágyunk. Ismét csak veszekedni fognak, végül teljesen szétmennek, Miley idegei tönkremennek, Jack pedig dugásba folytja a bánatát. Mindketten leérettségiznek, majd mennek oda, ahova akarnak. Soha többé nem fogják látni egymást. Így lesz a legjobb mindenkinek.

- Ann, és ha...

- Ha nem? Peter... ide figyelj! Ezeknek csak akkor lesz jó, hogy ha távol maradnak egymástól.

- Akkor ezt elbasztuk? - kérdezte lemondóan.

- El. De azt nagyon. Félek, hogy Miley rohadtul meg fog haragudni rám. Ennek pedig te fogod meginni a levét - mordult a srácra.

Két nappal később kiengedték a két fiatalt a szobából.

Miley teljes mértékben lesokkolódott. Nem hitte volna, hogy a legjobb barátnője ezt tette vele. Csalódott benne. Csalódott Peter-ben is, hisz őt is sokkal okosabbnak ismerte meg. Csalódott Jack-ben, mert rádöbbent, hogy ennek az egésznek semmi értelme sem volt. Jack és ő sosem lesznek már ugyanolyanok, bármennyire is reménykedett ebben. Jack teljesen más világban élt, mint ő. Az elején még jó ötletnek tűnt kipróbálni az újat, de egy idő után az az új értéktelenedet. Teljesen beleuntak a másikba.

És végül csalódott önmagában. Ismét bedőlt Jack játékának. Ismét csak hagyta magát. Ennyire nincs önkontrollja? Ennyire nem tudja szabályozni a gondolatait, az érzelmeit és a vágyát?

Miközben hazafelé autókáztak, Miley a hideg ablaknak döntötte a fejét, s gondolkodott. Ebben a pillanatban még mindig dühös volt barátnőjére... ám valahogy mégsem haragudott rá kellőképp. Tudta, hogy ezt az egészet csak azért csinálta, mert azt akarta, hogy neki és Jack-nek jó legyen. Nagy kár, hogy ez nem úgy sült el, ahogyan Annie és Peter eltervezte.

Egyet viszont elhatározott magában: leérettségizik és elhagyja ezt a várost.

Elköltözik a szüleitől és a barátaitól.

Egy olyan egyetemre megy, amelyet, hogy ha elvégez, lesz belőle valaki.

Az élete ugyan fenekestül fel fog fordulni, de nem érdekli.

El akarja felejteni ezt a helyet.

Ezt az egész helyzetet.

Mindenkit.

De legfőképp Jack-et.